Rokokó

A rokokó használata általánosabb és gyakoribb, mint a jelentés, amit társítunk hozzá. 1720/35 és 1770/80 között virágzó irányzat, díszítőrendszer, amely főként az iparművészetben hódított. Legtágabb értelemben a 18. század elejétől a 19. század első negyedéig, harmadáig tartott Európa különböző területein, más-más művészeti ágban. A rokokó szó kagylót jelent; a díszítőelem mint kagyló finom mívű apró tárgyat jelent. A rokokó a klasszicizmus utolsó korszakában jelentkező felvilágosodás kihívására születik, a 18. század második felében (inkább a súlypontok eltolódása érzékelhető ebből). Empíre
I. Napóleon császársága (1800-1814) alatt kifejlődött és Franciaországból egész Európában elterjedt stílus, amely egyiptomi és antik elemeket kompilált. Kb. 1830-ig volt uralkodó az iparművészet, a bútorművészet és az öltözködési divat terén.